Nyaralás (2007. 07. 23. - 2007. 08. 01.)
A nyaralásunk nagyon jól telt, a horvát tengerparton voltunk Senjtől délre, egy Sv. Juraj nevű helyen.
Igazából érdekes nyaralás volt, kalandokkal, de inkább csak a rallys vagy autós vonatkozásokról teszek említést. Három ilyen volt.
1. Odaút:
Gazdaságossági és egyéb kalandvágyó okokból úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk az autópályát, végülis ráérünk, és sima utakon (?) jutunk le a tengerre.
Az persze már az elején vicces volt, hogy a térképről (Cartographia) teljes falusorok hiányoznak, de egyátalán semmilyen reláció nincsen abban, hogy melyik van feltüntetve, és melyik nincsen, pl az 5ös úton kb 15-20 falu hiányzik a térképről, és amik rajta vannak, azok sem a legnagyobbak, vagy éppen azok, amelyek közlekedési csomópontnál vannak, csak éppen azoknak a neve fért ki vagy azokat kedveli a térképkészítő, ezt nem tudom.
Végülis szépen elautókázgattunk 50-nel, 60-nal néha 90-nel az utakon, személyemben rendkívül jó navigátorra lelt Balázs (fő a szerénység), úgyhogy elég jól tudtunk haladni.
Mondom Balázsnak, menjünk Sisak felé, ott egész jó út van írva, bár itt egy részen vékonyabb sárgával jelölik. Balázs mondja neki mindegy, irányítsam.
Közben még azért megnéztem, hogy nálunk itthon a térkép mit jelöl vékony sárgával, hát pl.: a Barcs felé vezető határ menti utat, na ekkor megnyugodtam, hát az teljesen jó, a golf úgysem bír sokat, az nekünk teljesen jó lesz, kis kétsávos út.
Először, mikor megláttuk az utat, kicsit vakartuk a fejünket. Eltévedtünk volna? De hát sehol nem volt elágazás, ami választást adott volna, sehol nem tértünk le a számunkra kijelölt 36-os útról. Mielőtt folytatnám, a képek beszéljenek önmagukért:
Azért elsőre ijesztő, nem? 30-as tempóban, úgy ugrálva, mint Ace Ventura abban a bizonyos filmben, haladtunk előre. 5 perc múlva ilyen volt a táj:
Annyi volt mindenesetre biztos, hogy felfelé haladunk valahova, és hogy a táj, a fák, a növényvilág gyönyörű, bár az út mentén mindent belepett a finom por. Ennek az a magyarázata, mint később kiderült, hogy haladnak itt hatalmas kamionok is, akik simán, de teljesen simán 90-nel döngetnek át ezen a részen.
Na, haladtunk már egy ideje, jókat röhögtünk, hát ez kész, ez meg mi, de nem írta, hogy zsákutca, valahova vezet. Az igazi nevetés akkor tört ki, amikor megláttuk a kilométertáblát:
Na, haladtunk már egy ideje, jókat röhögtünk, hát ez kész, ez meg mi, de nem írta, hogy zsákutca, valahova vezet. Az igazi nevetés akkor tört ki, amikor megláttuk a kilométertáblát:
És vazze, ez tényleg az az út! Gondoljatok bele! Kétszámjegyű! Itthon pl.: ilyen a 67-es út is... mit szólnánk, ha az ilyen állapotban lenne?!?! Hááát... Viszont egy finom rallyra elsőosztályú út volna! :D
2. Találtunk egy ragyogó strandhelyet
Mint már írtam Sv. Jurajban vettünk ki szobát, de azért hajtott minket a vágy, hogy más partokat is megismerjünk, ezért elindultunk dél felé a golffal egyik délelőtt. Lestünk lefelé, és egyik helyen megláttunk egy remek kis öblöt. Jó magasan ment az országút (8-as), és lekukucskálva láttunk egy zöldes-kékes öblöt. Ez volt Lukovo.
Ez olyan szempontból érdekes, hogy hogyan lehet lejutni oda. A képeim nem adják vissza a mélyet, a magasat és a szűket, de higgyétek el:
- ez nagyon magas volt
- az út mellett a szakadék nagyon mély volt
- az út nagyon szűk volt!!!
Néhány fotó:
A fenti képen a sárga szalagkorlátot megkeresve lehet látni ahogy halad az út.
A fenti egy nagyon szűk kanyar!
Ez pedig az út szélessége, már bánom, hogy a mélységet nem fotóztuk le. Igazából többször beszéltünk arról, hogy nem is értjük, télen vajon hogyan hoznak le ebbe a faluba akármit is. Aztán tulajdonképpen arra jutottunk, hogy valószínűleg a tengeren.
Azért mutatok egy képet, hogy miért volt érdemes megtenni ezt a nyaktörő szakaszt:
2. Találtunk egy ragyogó strandhelyet
Mint már írtam Sv. Jurajban vettünk ki szobát, de azért hajtott minket a vágy, hogy más partokat is megismerjünk, ezért elindultunk dél felé a golffal egyik délelőtt. Lestünk lefelé, és egyik helyen megláttunk egy remek kis öblöt. Jó magasan ment az országút (8-as), és lekukucskálva láttunk egy zöldes-kékes öblöt. Ez volt Lukovo.
Ez olyan szempontból érdekes, hogy hogyan lehet lejutni oda. A képeim nem adják vissza a mélyet, a magasat és a szűket, de higgyétek el:
- ez nagyon magas volt
- az út mellett a szakadék nagyon mély volt
- az út nagyon szűk volt!!!
Néhány fotó:
A fenti egy nagyon szűk kanyar!
Ez pedig az út szélessége, már bánom, hogy a mélységet nem fotóztuk le. Igazából többször beszéltünk arról, hogy nem is értjük, télen vajon hogyan hoznak le ebbe a faluba akármit is. Aztán tulajdonképpen arra jutottunk, hogy valószínűleg a tengeren.
Azért mutatok egy képet, hogy miért volt érdemes megtenni ezt a nyaktörő szakaszt:
(Mielőtt megkérdezitek, nem, nem a miénk volt a Micimackós árnyékoló! :D)
3., A végére valami tényleg nagyon rallys:
A kép magáért beszél, a horvátok népi márkájának (Karlovacko) egy népszerű alkoholmentes változata:
A kép magáért beszél, a horvátok népi márkájának (Karlovacko) egy népszerű alkoholmentes változata:
