Leginkább annyi volt az egész, hogy ha Hegyiverseny, vagy Mecsek Rallye volt a városban (Pécs), akkor felültünk Balázzsal a motorra, és kimotoroztunk, bámészkodtunk az autók között, egyszer pedig találkoztunk egy chates jóbarátunkkal, Steve-vel, aki éppen az egyik csapat egyik szerelője volt.
Ezen kívül, valóban, ha visszagondolok arra, hogy mi kapcsolatom volt a rallyeval... hát nem sok.
Óvodában egy csoportban jártam ha jól emlékszem az egyik Ranga fiúval, ez az amit első emlékemnek gondolok az autósportról :) Ráadásul ők az óvoda utcájának végében laktak, erre is emlékszem.
Aztán hatalmas nagy szünet, igazából valóban nem foglalkoztam semmi ilyennel.
Mikor megismerkedtünk Balázzsal (nem pontos a megfogalmazás, hiszen viszonylag régről ismertük egymást, fogalmazzunk inkább úgy, hogy mikor egy pár lettünk), ekkor kezdődött a technikai sportokkal való kapcsolatom. Motorok, motorok, motorok.
Idővel jött két év, amikor a tavasz és az ősz szinte minden hétvégéjén jártuk az országot, Balázs az endurocrossban indult, én meg voltam az öltöztető, a kameramann, a fotós, az etetőlány, az itatólány... szóval egyszemélyben a csapat :D
Ennek is vége lett, szép élmények voltak.
Majd jött tavaly, amikor Gabi beköltözött albérletbe Balázsékhoz. Az egyik beszélgetés során említette meg úgy tavasz táján, hogy nem volna-e kedvünk segítőnek menni az akkori orfűi Hegyiversenyre, mert kevesen vannak, és jó kaland, és fizetnek is érte.
Belementünk. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit várjak, hogy milyen lesz stb.
Orfűi Hegyiverseny, 2006
Egy az egyben nem tudnám elmesélni, hogy mik történtek ott, mert már több, mint egy éve volt, ám azt tudom, hogy ott kezdtem el tanulgatni a szabályokat, szerencsére előbb láttam őket gyakorlatban, mint elméletben, azt hiszem, ez így volt jó.
Van egy képem az akkori posztunkról, ahol Józsival voltunk:
Az első nap nagyon rosszul telt, mert nem volt rádiónk. Így, első versenyre nem értettem, nem is érthettem, hogy mi történik, csak azt láttam, hogy a rescue (nem is értem miért nem hívják valahogy magyarosabban) rohangál fel s alá.
Másnapra kaptunk egy maradék rádiót, így már izgalmasabb volt a dolog.
Nagyjából erre a területre kellett figyelnünk, a két nap nem hozott túl sok izgalmat, egyszer kellett olajat takarítani, meg néhányszor a nézőket terelgetni. A kép tetején látható kék napernyő alatt ültek Balázs meg Béla, na, őnáluk már jobban volt esemény: kicsúszott autók, autók fejtetőn stb. Talán Balázst ezért is nem győzte meg az ilyen jellegű munka, ő a két nap után azt mondta, hogy ez neki egy életre elég volt, ennyi.
Én mindent összefoglalva jól éreztem magamat, a fejem sötétbarnára sült, az egyetlen rossz emlékem, hogy utána héten egy pitiáner vizsgáról jól kivágtak, ezt sosem fogom elfelejteni, de ez persze nem amiatt volt, hogy vizsgaidőszakban autóversenyen voltam :D
