Baranya Kupa, 2007. június 16-17
Még az első verseny előtt iratkoztam fel, hogy szívesen jönnék dolgozni a Baranya Kupára.
A verseny előtti héten felhívott Móni, hogy a mecsekpölöskei STOP-ba osztottak be, kicsit féltem is a dologtól, hiszen sohasem csináltam még ilyet, de persze ez is csak egy újabb kihívás volt!
Fél hétre jött értem Móni, mentünk le. A dolgom az volt, hogy a rally 2-ben nevező csapatok hozták a jelentkezési lapot, én pedig adtam ki nekik az itinert, a pályabejáró matricát, a szervízautó matricáját, meg az adatlapjukat. Néhol pénzt is kellett behajtanom, amit egy kis zacskóba gyűjtöttünk. Mónival meg is állapítottuk, hogy a befolyt összegből telne egy jó kis bulira... de hát persze ez csak a móka volt
Őszintén szólva, a délelőtt jó hangulatban telt, mert ott volt mellettem Büki Ernő, aki végig mókázott, bohóckodott, annak ellenére, hogy sínben volt a lába, és csak bicegni tudott. Nagy hanggal hirdette, hogy rally 2 bal oldal, rte jobb oldal, az irodáknál pedig fordítva.
Miután végeztünk a versenyirodán, kimentünk Mónival segíteni a pályabejáráshoz, aztán mikor csillapodott a forgalom, akkor eljöttünk.
Másnap reggel hajnali 3:30 (!!!!!!!)-kor volt a találkozónk a Komlói úti MOL kútnál. Mindenki már előtte héten átkozódott, hogy ez kegyetlen, ez nem emberi, és bár furán hangzik, de a bíró is ember ám!
Mindenesetre mindenki odaért, tartottunk némi megbeszélést, és indultunk ki a terepre.
A STOP-ban Tamással voltam együtt az állomáson, akit még addig nem ismertem, nem volt valami jó kedve, nem is csodálom, egy embernek hiába van két füle, két rádiót hallgatni egyszerre, és még koncentrálni is, meg számolni, hát nem kis feladat.
Kaptunk még magunk mellé egy lányzót a beírótábla kezelésére, illetve egy szekust, aki nagyjából fele akkora volt mint én. Igazából a nap során annyi funkciója volt, hogy tartotta a beírós lány feje fölé meg a beírós tábla fölé az ernyőmet.
Nagy örömünkre nagyjából reggel hét óra tájban leszakadt az ég. A rádión valaki bemondta, hogy: " a radarkép szerint futó felhőszakadás várható". Na, jó, hát egy gyors zuhi simán belefér... hát nem tudom, hogy hogyan fordította a radarképet az illető, de az eső közel két órán keresztül zuhogott.
Természetesen én voltam az, aki a sátor alól (ami egyébként nem sokat védett, mert átszitált rajta az eső) folyamatosan kilépett elvenni a navigátoroktól a menetlevelet, megírta, majd visszaadta, illetve az esetlegesen felmerülő kérdéseket továbbította az illetékesek felé. Szerencsére volt nálam egy frankó zöld esőkabát, nagyon sokat segített, de eléggé bemelegedtem alá, úgyhogy nem volt a legjobb, de legalább nem áztam szét.
Az RTE-sek kétszer jöttek, a Rally 2-esek háromszor. Az elején volt csúszás, de szerencsére sikerült korrigálni, és nagyjából időben, hat óra felé végeztünk, lebontottuk az állomást és mentünk haza.
Az egyetlen fontosabb esemény az volt, amikor Szelep égő féktárcsákkal érkezett meg hozzánk, de a menetlevél kezelése után rögtön tovább is ment, elintézték maguk a dolgot.
Az egyik páros olyan menetlevelet adott, aminek hiányzott a fele, de olyan módon, mintha a kutya harapott volna ki belőle egy darabot. Ráadásul az egész menetlevél csupa víz és sár volt! A navigátor csak vigyorgott mikor a kezembe nyomta.
Nézőnk nem igazán volt, néhány csapattag jött csak oda nézni az eredményeket, jegyzetelni, megtelefonálni az eredményeket.
Az egyik trabantost nem nagyon szerettük, mert rejtély, hogy mit tankolt, de akárhányszor megérkezett, mindig azt hittem, hogy megvakulok, mert valami savas permet került a levegőbe, és jobban marta a szememet, mint egy gerezd hagymát ha szeletel az ember.
Ezt a terepet azért utáltuk nagyon, mert oltári méretű és oltárian gusztustalan böglyök repkedtek folyamatosan, nagyon féltünk, hogy megcsípnek, de szerencsére el tudtuk őket hajtani időben.
A verseny végén készült egy kép, ezt beszúrom ide a végére!
A verseny előtti héten felhívott Móni, hogy a mecsekpölöskei STOP-ba osztottak be, kicsit féltem is a dologtól, hiszen sohasem csináltam még ilyet, de persze ez is csak egy újabb kihívás volt!
Megkérdezte még, hogy nem volna-e kedvem menni szombaton versenyirodára dolgozni, és én arra is rögtön igent mondtam. Persze kicsit később Balázs kicsit morgott, hogy azt beszéltük meg, hogy strandra megyünk, de hamar megbékélt, és úgy döntött, hogy akkor ő is dolgozni fog aznap. Utólag nézve jó, hogy nem mondtam le a munkát a strand miatt, ugyanis nagyjából egész délelőtt monszunszerűen ömlött az eső, még jó, hogy fedett helyen dolgoztunk.
Fél hétre jött értem Móni, mentünk le. A dolgom az volt, hogy a rally 2-ben nevező csapatok hozták a jelentkezési lapot, én pedig adtam ki nekik az itinert, a pályabejáró matricát, a szervízautó matricáját, meg az adatlapjukat. Néhol pénzt is kellett behajtanom, amit egy kis zacskóba gyűjtöttünk. Mónival meg is állapítottuk, hogy a befolyt összegből telne egy jó kis bulira... de hát persze ez csak a móka volt
Őszintén szólva, a délelőtt jó hangulatban telt, mert ott volt mellettem Büki Ernő, aki végig mókázott, bohóckodott, annak ellenére, hogy sínben volt a lába, és csak bicegni tudott. Nagy hanggal hirdette, hogy rally 2 bal oldal, rte jobb oldal, az irodáknál pedig fordítva.
Miután végeztünk a versenyirodán, kimentünk Mónival segíteni a pályabejáráshoz, aztán mikor csillapodott a forgalom, akkor eljöttünk.
Másnap reggel hajnali 3:30 (!!!!!!!)-kor volt a találkozónk a Komlói úti MOL kútnál. Mindenki már előtte héten átkozódott, hogy ez kegyetlen, ez nem emberi, és bár furán hangzik, de a bíró is ember ám!
Mindenesetre mindenki odaért, tartottunk némi megbeszélést, és indultunk ki a terepre.
A STOP-ban Tamással voltam együtt az állomáson, akit még addig nem ismertem, nem volt valami jó kedve, nem is csodálom, egy embernek hiába van két füle, két rádiót hallgatni egyszerre, és még koncentrálni is, meg számolni, hát nem kis feladat.
Kaptunk még magunk mellé egy lányzót a beírótábla kezelésére, illetve egy szekust, aki nagyjából fele akkora volt mint én. Igazából a nap során annyi funkciója volt, hogy tartotta a beírós lány feje fölé meg a beírós tábla fölé az ernyőmet.
Nagy örömünkre nagyjából reggel hét óra tájban leszakadt az ég. A rádión valaki bemondta, hogy: " a radarkép szerint futó felhőszakadás várható". Na, jó, hát egy gyors zuhi simán belefér... hát nem tudom, hogy hogyan fordította a radarképet az illető, de az eső közel két órán keresztül zuhogott.
Természetesen én voltam az, aki a sátor alól (ami egyébként nem sokat védett, mert átszitált rajta az eső) folyamatosan kilépett elvenni a navigátoroktól a menetlevelet, megírta, majd visszaadta, illetve az esetlegesen felmerülő kérdéseket továbbította az illetékesek felé. Szerencsére volt nálam egy frankó zöld esőkabát, nagyon sokat segített, de eléggé bemelegedtem alá, úgyhogy nem volt a legjobb, de legalább nem áztam szét.
Az RTE-sek kétszer jöttek, a Rally 2-esek háromszor. Az elején volt csúszás, de szerencsére sikerült korrigálni, és nagyjából időben, hat óra felé végeztünk, lebontottuk az állomást és mentünk haza.
Az egyetlen fontosabb esemény az volt, amikor Szelep égő féktárcsákkal érkezett meg hozzánk, de a menetlevél kezelése után rögtön tovább is ment, elintézték maguk a dolgot.
Az egyik páros olyan menetlevelet adott, aminek hiányzott a fele, de olyan módon, mintha a kutya harapott volna ki belőle egy darabot. Ráadásul az egész menetlevél csupa víz és sár volt! A navigátor csak vigyorgott mikor a kezembe nyomta.
Nézőnk nem igazán volt, néhány csapattag jött csak oda nézni az eredményeket, jegyzetelni, megtelefonálni az eredményeket.
Az egyik trabantost nem nagyon szerettük, mert rejtély, hogy mit tankolt, de akárhányszor megérkezett, mindig azt hittem, hogy megvakulok, mert valami savas permet került a levegőbe, és jobban marta a szememet, mint egy gerezd hagymát ha szeletel az ember.
Ezt a terepet azért utáltuk nagyon, mert oltári méretű és oltárian gusztustalan böglyök repkedtek folyamatosan, nagyon féltünk, hogy megcsípnek, de szerencsére el tudtuk őket hajtani időben.
A verseny végén készült egy kép, ezt beszúrom ide a végére!
